A Turi Tímea szerkesztésében, Fiatal életek indulója címen megjelent antológia a felnövés kérdésének komplex és szerteágazó témája köré szerveződik. A Magvető Kiadó által ballagásra ajánlott kötet novellákat és verseket tartalmaz klasszikus és kortárs szerzőktől.
A kötet három fejezetre tagolódik, ezeknek a címe A gyerekkor vége, Érettségik és találkozók, Fiatal felnőttek. A könyvet Turi Lilla illusztrációi egészítik ki, amelyek egy stilizált és játékos, élénk színű képi világot hívnak életre,
hangsúlyozva a szövegek sokszor gyermekien ártatlan és naiv perspektíváját, valamint nosztalgikus hangulatát.
Az első fejezet előtt, egyfajta előszóként József Attila címadó versét olvashatjuk, mely a generációk közti feszültséget és a fiatalság tettre kész hevületét jeleníti meg, előrevetítve a kötet egészének alaphangját.
A ballagó kort betöltött diákok számára a legnagyobb kihívás a két élethelyzet, a gyermek- és a felnőttkor közötti átmenet megélése. A gyermeki álmok, a játék és a könnyedség helyét átveszik a pályaválasztás és a felelősségvállalás nyomasztó kérdései, melyek egyben az antológia első részének leggyakoribb motívumai.
A fejezet versei a fiatalságtól búcsúznak, már egy érettebb, inkább ironikusan rezignált perspektívából bemutatva azt.
Ez a fajta megközelítés, amely elsősorban a szövegek nosztalgiafunkcióját erősíti, általános vezérmotívuma a kötetnek. Hangsúlyos továbbá a generációs különbségekből fakadó feszültség, az, ahogyan az eltérő élethelyzetek és látásmódok párbeszédbe elegyednek egymással, a különböző korosztályok tanító szándékkal fordulnak egymáshoz, olykor csodálják is a másikat. Kántor Pétertől az Egy percre a világtól az iskola és a tanulás izgalmának emlékét állítja szembe a dolgozó felnőttek monoton világával.
Hasonlóképpen a gyerekkori álmokról és vágyakról, majd azok tovatűnéséről olvashatunk a következő oldalon
Pál Sándor Attila Ballada arról, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel című költeményében. Ironikus hangvételt üt meg Radnóti Miklós Hiába lépdelsz egyre felnőtt korod felé című verse és Karinthy Frigyes novellája, az Öreg és fiatal. Előbbi a felnövés lehetetlenségét mutatja be, míg utóbbiban a korokon átívelve látjuk két életszakasz párbeszédét: a forradalmi fiatalság a múltból szólítja meg a század utáni kontemplatív aggastyánt. A legtöbb szöveg könnyen emészthető – József Attila lázadó lelkületű verse után
fokozatosan inkább a ceremoniális vagy épp a csipkelődve játékos és ironikusan szenvtelen szemlélet kerül a középpontba.
Szabó T. Annától az Útravaló egyszerre játékos és ünnepélyes, akár egy ballagás végszava is lehetne. Azonban a fejezet nem ezzel, hanem Mán-Várhegyi Réka Viszlát kamaszkor! című novellájával zárul, amelyben egy ikerpár próbál kiszakadni fullasztó és kilátástalan szociális közegéből. Egy ponton Panni, a testvérpár egyik tagja nyílt őszinteséggel nyilatkozik erről: „szembe kell néznünk vele, hogy rettenetes örökséget kaptunk. Szeretetlenség, háj, kulturálatlanság és így tovább. Mindezt feldolgozni évtizedekbe telhet.” A novella nehezebben feldolgozható témái – például
a szándékos önsértés és az evészavarok – a kamaszkor egy teljesen másik oldalát mutatják be.
Tartalmilag ez a legérettebb, váratlanul disszonáns része a kompozíciónak, de pont ezáltal képes megújítani azt, amit addig felépített.
A második rész egyik szervezőegysége a fiatalok életét alapjaiban meghatározó intézményes oktatás. Kosztolányi Dezső Házi dolgozat című művével indul a fejezet, amelyben egy felnőtt egy kisdiáknak segít leckét írni úgy, hogy megtanítja őt hazudni. A szöveg a kamaszkor kezdetét, egy még szinte gyermeki élethelyzetet idéz meg, ezzel
rávilágítva arra, hogy a felnövés nem korlátozódik kifejezett évszámra,
illetve, hogy a gyerekek számára elkerülhetetlen a gyarlóság és a negatív érzelmek megélése. A rövid és frappáns novellával ismét ironikus hangvételt vesz fel a kötet, amelyet Varró Dániel Kicsinyke testamentum című verse – amelyben a lírai én számot vet addigi, leginkább az iskolai élmények által meghatározott életével – tovább fokoz. Mindezzel szemben a következő két szöveg érdekes kontrasztot képez: Nádasdy Ádámtól az Ezüstfehér holdban a lírai alany a fiatalon átélt fájdalmas érzelmi szélsőségek helyett inkább az öregkor biztonságát választaná, Tóth Krisztinától a Vaktérkép (Életvonal) pedig a rendszerváltás előtti tumultus időszakában mutatja be egy fiatal felnőtt feszült pillanatait – egymásra montírozva a gimnázium és egyetem közti átmenet nehézségeit, a vizsgák és a fiatal szerelem kudarcát, valamint az abortusz traumáját. Ezzel a két szöveggel ismét éles váltást tapasztalhat az olvasó, és
joggal merül fel a kérdés, hogy mi az antológia célja ennek a kontrasztnak a megteremtésével.
Fontosnak tartom, hogy egy felnövéssel foglalkozó kötet ne csak egy irányból közelítse meg a tárgyát. De a második fejezetben nem elég következetes a szövegek elhelyezkedése, a humoros és a komolyabb hangvételű szövegek túlságosan is eltérőek koncepciójukban, nem képesek egymással produktív dialógusba lépni. Ugyanakkor a kötetnek megvan a maga íve, a fejezet során is eljutunk a naiv, hazudni tanuló kisdiáktól a csalódásokat átélő fiatalon át a múltat már érettebb, reflektív szemszögből megjelenítő narrációig (Harag Anita: Befejezett jelen), amely az első szerelmet átélő és a későbbi, magabiztosabb önmaga között teremt párbeszédet.
Végül az érettségi találkozók eseményéhez jutunk el (Bertók László: Mintha a csőrük égig érne, Kemény István: Az osztálytalálkozó, Krusovszky Dénes: ~ Tejlikőr), ahol a felnőtt próbál megfelelni a korával járó elvárásoknak, de
kiderül, álarcként viselt érettsége mögött még mindig ott lapul a bizonytalan kisgyermek énje.
A három vers közül leginkább Kemény szövege az, amelyben az egységes identitás mint elérhetetlen konstrukció jelenik meg („készek a titkotokért jöttem”), világossá téve, hogy az énkeresés nem ér véget egy bizonyos életkor betöltésekor, hanem hangsúlyos eleme marad az élet összes szakaszának. Ugyanakkor kérdéses, hogy egy ballagó fiatalt mennyire képes bevonni ez a három, hasonló témát feldolgozó írás, mennyiben kínál számukra átélhető perspektívát.
Az osztálytalálkozó tipikusan inkább az a része a felnövésnek, amely még nem foglalkoztatja a felnőtt életet megkezdő fiatalokat,
sokkal nagyobb arányban képes megszólítani a szüleik és tanáraik korosztályát. A harmadik fejezetben az intézményes oktatás helyett az idő múlása felett érzett nosztalgia motívuma válik uralkodóvá. Grecsó Krisztián Este, otthon című anekdotikus szövegében felidézett emlékekhez társít általános érvényű kijelentéseket arról, milyen fiatal felnőttnek lenni. Erősen nosztalgia fókuszúak Rakovszky Zsuzsa Részlet egy lehetséges verses regényből és Kántor Péter Dal az ifjúságról című versei is, de míg az előbbi – egy, a fiatalságukhoz és ezáltal a múltjukhoz még ragaszkodó („s lemezjátszón hőskorunk örök félmúltja újra: régi slágerek”) társaság közös pillanatait vázolja fel, akik számára a múlt és a jelen is automatikusan a nosztalgia tárgya lesz („ami látható-tapintható, mint múltat gyanítjuk máris múlani”) – tud új perspektívát kínálni, addig az utóbbi
a már megszokott sémával áll elő, amelyben a lírai alany a fiatalságát kutatja, búcsúztatja és élteti.
Ugyan jól megkomponált szövegről van szó mindkettő esetében, Kántor Péter verse ahhoz mégis túlságosan hasonlít beszédmódjában és témájában az első fejezetben tőle olvasott szöveghez, hogy képes legyen változatossá és izgalmassá tenni az olvasás élményét. Tóth Krisztinától az Idő, idő, idő a fejezet és a kötet záróakkordjaként a minden életkorban, de leginkább fiatalon sürgető idő koncepcióját vázolja fel, először mint külső nyomást, majd mint egy meghaladható korlátot. A vers jól illeszkedik a fejezet tematikájához, amelynek szövegei a konkrét fiatalkori dilemmák bemutatása helyett egy fogalmibb konstrukciót hoznak létre. Ezáltal
a felnövés problémája nem záródik be egy bizonyos életszakaszba, nem kerül szigorúan meghúzott határok közé, hanem kitolódik,
a fejlődés lehetőségét és reményét egyaránt felkínálva bármely korú befogadónak. Továbbá megnyugtatásul szolgálhat a kapunyitással szembenéző, megannyi döntés előtt álló ballagó korosztálynak, amennyiben hangsúlyozza: nem létezik „kész” ember, a felnőttek is képesek ugyanannyi, ha nem még több bizonytalanság átélésére.
A szövegek nemcsak az adott fejezetben, hanem a kötet egésze felől nézve is képesek dialógusba lépni egymással, ezáltal egy termékeny szöveghálózatot képeznek. Vida Kamilla Lakosság és Szép Ernő A választójogi című versei például más-más szemszögből, de egyaránt a politikai-társadalmi reflexión keresztül szemléltetik a gyermek- és fiatalkor élményét.
Az antológia koncepciója átgondolt, a szerkesztés alapos.
Számos olyan mű került beválogatásra, amely árnyaltan és érzékenyen mutatja be a célkorosztály életének egy-egy kardinális szeletét. Azonban nagy aránnyal szerepelnek olyan írások, amelyek egyetlen funkciója a felnőttek által érzett nosztalgia reprezentációja. Ebből fakadóan nem elrugaszkodott elképzelés, hogy az antológia a ballagók után egyből szüleik kezében köt ki, akik időben eltávolodott, reflektív pozíciójuknak köszönhetően több élvezetet lelnek az olvasásában.
Fiatal életek indulója, szerk. Turi Tímea, Magvető Kiadó, Budapest, 2025.
Borítófotó: Magvető Kiadó Facebook-oldala
A fotókat Kőrösi Kata készítette.
